2013. december 8. Egy hideg decemberi napon 8 nagyszerű harcos gyűlt össze, hogy összemérje erejét egy nagyszabású viadalon, melynek tétje nem kisebb volt, mint az egyedi vándorbot...

Nos, így is kezdődhetne a vasárnap megrendezésre került Canne de Combat Mikuláskupa története, ahol sporttársak, barátok, edzők és bírók gyűltek össze, hogy családias légkörben megtartsák a Canne Budapest SE első házibajnokságát. A versenyt több hónapos kemény (ugyanakkor szórakoztató) edzés előzte meg, így mindenki kirobbanó formában volt aznap.

A formális beszámolót elhagyva inkább olvassátok el Nagy-Nádasdi Rozi, a Vándorbot első győztesének személyes élményét a versenyről.

“Kandi kombat". Egy angol anyanyelvű barátnőm jött el szurkolni, és az angol akcentusával így hangzik a canne de combat. Végigkísérte nyár óta a canne-ozásom, és miután megtartott magyarul egy református istentiszteletet, eljött az első versenyemre. Sose jutott korábban eszembe, hogyan ejti ki egy angol ezt a szót. Érdekes volt megtapasztalni azt is, hogy eljött és teljes hangerővel szurkolt szinkronban a teakwondo mester férjemmel mekkora löketet tud adni, mennyire magabiztossá tesz. Olyan mint a bodysurfing egy jobbfajta rockkoncerten, csak nem félsz, hogy leejtenek. Hálás vagyok a támogatásért, mert a jelenlétükkel még hangulatosabbá tették életem első sportversenyét.

A másik dolog, ami a Mikulás kupa megnyerésének elengedhetetlen kelléke volt, az a edzők. Az, hogy van személyes kapcsolat, amiben jól és felfoghatóan nyer értelmet az olyan tanács is, hogy “Rozi szivem, csak mondogasd minden mozdulat kezdetekor, hogy armé armé armé, és jó lesz” vagy az, hogy “Rozi, dettó azt csinálod amit én, megértem mi bosszant. Lassulj be” és ez a legnagyobb izgalom közepette is tisztán hallhatóan beugrik, nos, ez szerintem legalábbis jó jel. Jó jel arra, hogy formálódik egy jó csapat, ahol figyel mindenki a másikra, ahol jó lemenni egy assault után, és azt hallod, hogy “Hú szuper, gyönyörű volt” és már kapod is nyak masszázst, tanácsokat, és hátra se kell nézni, mert kiáltanak, hogy megvan, talált. Nekem ez a verseny annak a fél év munkájának esszenciája, amire ha visszagondolok, így tudom címszavakban leírni:

“most-meditálunk-öt-percet”...”ki-szaval-nyújtás-közben”...”legyen-dinamikus-erősítes”...”frizibis-bemelegítés”...”átprogramozod-az-izmaid”...”hármas-kombináció”...”nem-elég-mély”...”túl-erős”...”nem-forgok-mert-hányok-de-forgok”...”kosár-canne-nyilasy-módra”...”forradalmi-edzés”...”akkor-most-még-10-perc-erősítes-mert-a-pulzusom-még-túl-alacsony”...”hazaviszlek-sportkocsival-és-befér-a-biciklid-is”...”hajnalig-pályázatot-gépel”...”zsíroskenyér-és-egyesületalapítás-meg-a-zsiga-jaguárjával-mi-lesz”..”armé-armé-armé”...”itt-vannak-a-jedik”...”már-nagyon-hideg-van”...”na-beszéljük-meg-kinek-milyen-élmény-volt-és-miért”...”Csenge-kapott-kis-cannet-születesekor?” :)

Jó itt edzeni Canne Budapest SE, köszönöm a sok nevetést, a figyelmet, és a kikapcsolódást! :)

Mi pedig köszönjük a beszámolót. Az aranyérmet (és a vándorbotot) tehát Rozi (Nagy-Nádasdi Anita Rozália) nyerte, az ezüstöt Jónás Zita (aki eredetileg az ifi szekcióban indult volna, de mivel nem voltak ellenfelei vállalta a megmérettetést a felnőttek között, eredményéhez ezért külön is gratulálunk), a bronzérem pedig Kovács Gergőhöz került.